Kardiozom, heti hétszer

Délelőttönként az öcséméknél vagyok, ha épp esik, és így napi edzésem dugába dől. Legtöbbször a Life megy. Agyszellőztetésnek tökéletes. Minden órácskában előugrik Hajdúnékedves, és vigyorgó hangon bedobja, hogy Ez zsír! Na, azt elhiszem, hogy neki zsír, de mifelénk még az is kevés van.

Állandóan azt sulykolja a fejembe, hogy a testedzés fontos, egyik-másik sztárocskánk, vagy tehetségünk épp melyik edzésőrületnek hódol. Mit eszik, mit nem eszik. És persze nem iszik - szó se lehet róla - és nem pöfékel. Ha cigizett, leszokott. Mert az nem jó, egészségtelen. No és nagyon-nagyon vigyáz az alakjára..., persze ő is elcsábul néha egy-egy édesítőszeres, laktózmentes paleo sütemény erejéig. Amit, mint tudjuk, ugyanolyan finomra el lehet készíteni, mint egy átlagsüteményt, csak sokkal-sokkal-sokkal egészségesebb. Ők nem esznek szénhidrátokat, meg zsírt - fúúúújjjjj - viszont rengeteg gyümölcsöt, zöldséget, paradicsomot csak úgy magába is, aztán van, amelyik a túróra esküszik, és van, amelyik mindent megeszik, csak nem egy kondérral, mert hogy ő nem a rajongókért, hanem magáért fogyott le nyolcvanra, mert így érzi jól magát. Régebben meg nyilván 120 kilósan érezte fittnek a szervezetét - azért hízott fel.

És, hát ott a testedzés. Ilyen tánc, olyan zsírégetés, meg a személyi edző, aki persze házhoz jön, és ott a kardio, meg a fóliába csomagolás. Aztán csak úgy röpülnek a kilók. De persze kitartás kell hozzá. Heti legalább 3-4 alkalommal edzőterem, vagy otthoni edzés, nincs pihenés, hisz a kemény, színpadi munka, vagy tévé sztárkodás megköveteli az erős fizikumot, és persze a szép kinézetet, még az ágyból kiugorva is. Hisz híres emberéknél az a szokás, hogy hajnali háromkor is kikenve-parfümözve, ki a mellkas, be a has, haj beállítva ugrik ki az ágyból, és természetesen minimum estélyi öltözetben, hogy párja,aki ha kinyitja műszempillás szemecskéit, csücsöri kacsaszáját nagy nehezen puszira formálva, G-s keblei félórás ugrálásba kezdenek, ahogy óvatosan felül az ágyon - már egy fitt, csábító macsótól kaphassa jóreggelt pusziját, és koffeinmentes, laktózmentes tejjel ízesített, édesítőszeres kávéját.

Párszor elgondolkodtam már rajta, hogy hol élnek ezek? Vagy én nem élek jó helyen? Úgy érzem, hogy egy égtájnyi szakadék tátong köztem, meg a felső "középosztály" között. Kardió, meg személyi edző? Édesítőszer, meg oliva olaj?

Mondok én neked valamit. Én egyikkel sem élek,, de hidd el, a hátamon elvinném az egész bagázst, Makótól Jeruzsálemig, annyi idő alatt, amíg ők a laktóz és cukormentes fagyi kelyhüket kanalazgatják.

Elmondom egy napomat, aztán megérted.

Az én kardio gépem a biciklim, súlyzóm a fém, a MÉH-telepre talicskázott 80-100 kilós cuccok, meg a talált dolgok, személyi edzőm a szegénység. Megeszem és megemésztem a zsírt, a cukrot - már ha van - mert kell az energia, és nem telik mindig farhátra sem. Örülök, ha tojás nélküli tésztát eszem, mondjuk pár tojást ráütve megbolondítva, só, bors, pici paprika, esetleg hagyma. Nem foglalkozom a kalóriákkal, mert ami ma rám rakódik, holnap biztos, hogy lemegy. Gyümölcsök? Zöldség? Majd mikor megterem a kertben. Egy kis eper, málna, vagy szeder, aztán a nóra-bóra, meg kora nyáron az útszéli eperfák. Jó leállni egy kicsit a kardio edzés közben pár szemet röptében bekapni. Nyáron a kertben a koktélparadicsom. Nem adok érte 600 forintot, úgy terem, mint a gaz. Semmit nem kell csinálni vele, csak tavasszal kicsit megritkítani a kihajtott növénykéket. Zsíros deszkával isteni finom.

És dohányzom. Leszoktam már párszor, de ha jön egy idegesebb időszak - egyből a fene megesz egy szál cigiért. Tudja azt mindenki, hogy nem egészséges, de van az a helyzet, amikor az életedet adnád egy cigiért, mert levezeti a feszültséget. Márpedig az van, dögivel.

Én nem kürtölöm világgá, ha az "irodámra" dől a fa, vagy a vihar kidönti a kerítésemet, viszont ha defektet kapnék a biciklivel, az most hirtelen földhöz vágna rendesen anyagilag. Mert nekem nemhogy államkötvényem, vagy bankbetétem, de pár fillér tartalékom sincs. Vagy ennék, vagy külső-belsőt vennék. Márpedig ha később is enni akarnék, akkor ez utóbbit tenném. Ez van, ezt kell szeretni.

Minden napom ugyanúgy telik. Egy a kivétel, a vasárnap. No, meg a szombat, amikor ki tudok menni valamivel az ócskapiacra, olyankor a délelőttnek annyi, kint álldogálok, várom a jószerencsét, a vevőt. Vasárnap meg nincs MÉH-telep, olyankor nem kell kulizni legalább, ezek a napok az előkészítésé. Nekem ez az aktív pihenés.

Nap mint nap hajnali kettőkor kelek. Hogy miért? Hogy ne előzzön be senki. Felpattanok a biciklire, Aztán irány a legközelebbi lakótelep. Végigsuhanok a megszokott úton, ha találok a szelektíveknél, vagy pedig a bejáratoknál szatyorban így-úgy, amúgy lerakott cuccot, akkor azt megnézem, és ha használható dolog, akkor felrakom a szamárra, s már suhanok is tovább.

Mi ami használható? Szinte minden.

Megjegyzem, én szeméttel nem foglalkozom. Utálom, ha koszos a kezem, meg a szagát sem bírom. Persze amit én csinálok, azzal sem lesz patyolat a mancsom, de mégis csak más kategória, mint a szemétben guberálás.

Mikor végzek az első lakóteleppel, utána jön a következő, meg az utána következő. Van, hogy akár egy hétig szinte semmi nem találok, aztán olyan is van, amikor csak tolva tudom hazahozni, úgy meg vagyok pakolva.

Mit lehet így találni?

Mindent. De komolyan mindent.

Találtam én már népviseletet, lovagló, meg kézzel varrott motoros csizmát, aztán hímzett kisködmönt, vagy százéveset, hófehér flokatit, nagy középszőnyeget, tv-t, rádiót, mikrót, matchbox gyűjteményt, vadi új cipőket, ruhákat, mérleget, tésztagépet, meg a fene tudja még mennyi mindent. Sorolhatnám órák hosszat.

Mit tudok belőle kihozni?

Annyit, hogy megvagyok, mint ahogy látja.

El tudom adni persze mindet, ha kimegyek a piacra, a viszonteladók azonnal rám szállnak. Eleinte kitartottam az árat, és vártam a mezei vevőkre, de aztán rájöttem, ha érkezéskor elpasszolom, jobban járok. Az átlagvevő sem ad sokkal többet, ha később megyek el, akkor helypénzt is fizetnem kell, csak költök is valamit, meg hát az idő az telik, s mint tudjuk - az is pénz.

Egyszóval mostanában ha megkérik, odaadom. Bármennyit kínálnak, én mindenképp nyerek rajta, hisz ingyenben van.

Az más kérdés, hogy meg van róluk a véleményem, mert tőlem megveszik sza...rt-hu...rt, aztán eladják két-háromszoros áron, és semmit nem csinál érte a viszonteladó, csak traccsol, meg unatkozik. Viszont az is igaz, hogyha nem lennének ezek a hiénák, akkor csak nehezebb lenne nekem is.

Már tudom, hogy amit kiviszek, abból melyik fog azonnal elkelni, melyikkel kell megvárni majd a rendes vevőket, és melyik az, ami nagyon feltételes, mert még sosem árultam olyat, vagy nem szezonális. Ja. Mert ha tél van, akkor csak téli cuccot, ha nyár van, akkor csak nyári cuccot érdemes árulni. Az a vevő, aki előre vásárol, ritka mint a fehér holló. Ha mégis, akkor meg piti pénzért kell az áru.

Amikor valami műszakit találok, akkor hazakerekezek vele, szétbontom, rendszerezem, külön a vas, a lemez, a sárga-, a vörösréz, aztán az alu, becsomagolom és már viszem is a MÉH-telepre. Ők már látásból ismernek, papírt sem kell adnom, a pénztáros tudja a nevem álmából felkelve is, pillanat alatt előkeres a gépből. Nem csalok a fémmel, magam alatt vágnám el a fát. Valamiből meg kell élni, ki az a bolond, aki a megélhetésével hazárdírozik?

Persze azt így kimondani könnyű, hogy hazakerekezek és szétbontom a cuccot. Nagyon sok idő. Fél nap rámegy. Motort, trafókat szétszedni nem olyan egyszerű. Meg a vezetékek. Már csak fosztani lehet, égetve könnyebb volt, félóra alatt megvolt, most órákat elbíbelődök, míg összejön egy kiló réz.

Naponta? Átlagban vagy ezerötszáz.

Nem rossz az. Meg van a 22,a segély, az az albérletre megy. . Most nincs más számla, csak a villany, azzal meg takarékoskodok. Kijön az egész a segélyből. Nyáron.Télen majd egy kicsit jobban kell hajtani. Meg hátha lesz munka. Csak az a gond, hogy e mellett a hajtás mellett nehéz munkát is keresni. Aznap nem tudok szétnézni, lehet hogy pont akkor nem megyek, amikor akár egy heti kajára valót össze tudnék szedni. De néhányszor azért beiktatom az álláskeresést, mert én sem akarok leragadni itt. Nehogy azt hidd, hogy passzióból csinálom én ezt a kardiozást. Van négy szakmám, csak a korom, az a gond. Pedig olyan fitt vagyok ettől az egésztől, hogy egy hegyet átugranék.

Amint találok valamit, azonnal dobom a sutba ezt az egészet.. Hidd el, ez után a hajtás után a rendes munkahely laza levezetés lesz...