Közmuki vagy? Lépjünk együtt

Fél éve dolgozom közmunkásként, valamivel már több is.

Áprilisban kezdtem, pár héttel a program kezdete után. Így még hátra van 5 hónapom.

Hogy jó-e?

Vegyes a helyzet.

Mivel intézményben dolgozom, lényegesen jobb, mint az utcán. Utálom az utcán kóborlást, sajnos a társaság sem volt teljesen ok. Itt azért ezen a téren más a helyzet.

Ami szar, az a fizetés, meg a megbecsülés.

Fizetés a közmunkás minimálbér, ami jelenleg - és jó ideje - 52.800 Ft. Rosszul mondom - év elején emelkedett pár száz forintot, az 1 %-os adócsökkenés miatt, de a minimálbér emelésünket még mindig tárgyalja a Kormány, kora tavasszal ezzel az indokkal ráztak le bennünket.

Nehéz lehet eldönteniük, hogy a legkevesebbet kereső rétegnek szüksége lehet-e némi pluszpénzre... Bezzeg, ha a saját béremelésükről kell ítéletet mondani, ott nem kell annyit gondolkodniuk...

Ötvenkettőért ugyanazt a munkát végzem, mint a közalkalmazottak. Annyi különbség, hogy én ennyiért, ők meg majd 90-ért nettóban ténykednek. Ráadásul jutalom, és ilyen-olyan juttatás is üti a markukat. És persze másfélszer több szabadság is...És egy mákszemmel sem dolgoznak többet, de jobban sem.

Meg van persze a lehetőség, hogy kimásszak a slamasztikából. Kereshetek munkát...

Na, keresni kereshetek, csak találni nem fogok, az már fix. 57 évesen a kutyának nem kellek. Elküldtem már legalább 100 önéletrajzot csak az utolsó félévben, valójában válaszra sem méltatnak. Két helyről hívtak vissza, de mikor rákérdeznek, hogy mennyi idős is vagyok, már biztosra vettem, hogy veszett fejsze nyele...

Aztán bízhatok abban, hogy talán megvéglegesítenek, hisz jól végzem a munkám, semmi panasz rám. De úgy néz ki, hogy kihalásos a rendszer. Ide bekerülni szinte csak haláleset után lehet, de akkor sem árt a rokonság, atyafiság a vezetőség valamelyik tagjával.

Így aztán mit tehet az ember, bízik, mert bízni kell. Van még 5 hónap, csodák vannak, de legalábbis lehetnek.

Tapasztalatom szerint - csodák csak akkor vannak, ha teszel is érte valamit... Ha csak bízunk, és várunk - soha az életben nem fog történni semmi. Meg kell mozdulni. No nem az utcán...

Hallatni kell végre a hangunkat, tudniuk kell hogy vagyunk, hogy azonosak a gondjaink, hogy megoldást akarunk, hogy tömeget alkotunk. Mert ha ez nem történik meg, akkor magasról lesajnálnak minket - úgy, mint eddig. És élhetünk tovább a - szerintük - tisztes szegénységben, egyik napról a másikra...

Ez a rendszer úgy szar, ahogy van. Ez az én véleményem.

De jó lenne megismerni a Tiedet is, aki képes voltál végig olvasni.

Tudni kell, hányan gondolkodnak hasonlóan.

Mi a jó, és mi a mellőzendő a jelenlegi rendszerben?

Kell-e változás?

Ha netán igen, mi lenne a módja?

Összefogás - addig ok, de hol, és hogy kezdjük el?

Meg miből?

Egyesület? Szakszervezet? Párt?

Melyik lenne a legjobb? De nem "majd"...

Most!

Hatalmas erőt képviselünk!

Gondolkoztál már rajta?

Jelenleg az országnak van kb. 250ezer közmunkása és ugyanennyi szimpla munkanélkülije.

Aztán ott vannak azok, akik kitámolyogtak. Akár véglegesen, akár csak dolgozni. Nagy részük nekik sem a "fideszaszivemcsücske" vonalból kerül ki. Na ők 600 ezren vannak család nélkül. Tehát akikkel kicsesztek valamilyen szinten - az bizony a millión felül van.

Számolgassunk!

Határon belül élő közmunkások és munkanélküliek is a majdani választásokkor legalább 7,4 %-ot tesznek ki, amivel bizony "röhögve" be lehet kerülni a parlamentbe.

Gondolkozott vajon már ezen a Kormány?

Vagy valamelyik párt?

Mert ha ez a réteg - csak nagyjából egységesen melléállna egy politikai erőnek - mert teszem fel - netán embernek néznék őket valamennyire, nem igazán lenne gond a parlamenti mandátummal az már fix.

Ehhez persze nem ártana kissé összefogottabbnak lenni. Komolyan venni 2018-at, és komolyan venni saját magunkat!

Hinni magunkban, hinni az erőnkben!

És AKARNI A VÁLTOZÁST! Lépjünk!