Nyalógépek mindenütt vannak
Neked vannak szarkavaró kollégáid a munkahelyeden?
Szerintem mindenütt vannak.
De előfordulnak olyan helyek, ahol nem elégednek meg a szar kavarással, át akarják venni az irányító szerepet.
Ők az árnyékfőnökök.
Persze ehhez nagyon fontos összetevő az erőtlen közvetlen és felső vezető.
Csendes, megalkuvó, megértő, szétszórt, és minimum leterhelt. És már ott is a lehetőség a közepesen buta emberkéknek, akikbe szorult némi irányító ösztön, hogy próbálgassák szárnyaikat.
Először még jönnek a : főnök ezt mondta, azt mondta, nem kell mindennel a főnökhöz szaladni, ő is ezt mondaná szövegükkel, aztán ha nem érik el céljukat, vagy többet akarnak, többre vágynak, esetleg valaki útjukban van, jöhet a saját fontosságuk kiemelése. Mondjuk ők vesznek észre olyan hibát, ami másnak a feladata lenne, ők oldják meg azt a problémát, amit más - nyilván hanyagságból - nem tett meg.
Ennél a variációnál persze nem riadnak vissza attól sem, hogy másoknak ezáltal egyenesben ártanak. Nem riadnak vissza attól sem, hogy akár magát a hibát ők generálják, hogy legyen mit megoldaniuk...
Mert normál esetben hogy működik a munkaközösség? Olyan - egy mindenkiért, mindenki egyért alapon. De ha az árnyékfőnök szálkaként belekerül a gépezetbe, onnantól kezdve felborul ez az egyensúly, elkezdenek az emberek gyanakodni egymásra, az árnyékfőnököket persze egyöntetüen utálva.
Van például a hosszú nyelv módszertanát tökélyre vívő biztonsági őrből eljáróvá avanzsált árnyékfőnökünk, aki jó kapcsolatokat ápol az ugyanilyen gondolkodású, a nyalást tökélyre fejlesztő jelenleg is a cégnél biztonsági őrként dolgozó emberkével.
Ez a két vakarék jobb híján szereti kavarni a kavarni valót.
Hogy miért? Talán hogy ők legyenek egyedül azok az emberek, akikre a cég feltétel nélkül támaszkodhat, de persze be kell kalkulálni azt a lehetőséget, okot is, hogy vannak olyan dolgozók, akiket akár szókimondásukért, akár azért mert átlátnak rajtuk, ezt akár még szóvá is teszik, esetleg hangulatot kelthetnek ellenük a többi dolgozó körében - nem birják őket, egyszerüen meg akarnak szabadulni tőlük, hogy számukra nyugodt körülmények között folytathassák megszokott tevékenységüket.
Mihez értenek?
Az intrikához.
Mondvacsinált - és persze tettel is - ügyekkel szaladhatnak a valós főnökhöz, már megint milyen hiányosságot, vagy galibát hozott össze a kiszemelt áldozat.
Egy jó főnök ezt a típust be sem engedi az ajtón, az erőtlennek viszont külső támogatás kell, ezért kapva kap az alkalmon, tágra nyitott szemmel hallgatja az infokat.
Fel sem merül benne, hogy leellenőrizze, hogy a másik érintettet is megkérdezze, azt hiszi magáról, hogy ő egy jó főnök, hisz megoldja, hogy értesüljön dolgozói legkisebb rezdüléséről is úgy, hogy ne zajgassa őket percről-percre.
Idővel alig ápol közvetlen kapcsolatot az embereivel - csak, és kizárólag az árnyékfőnökök információira hagyatkozik.
Ehhez persze az is kell, hogy a nagyfőnök, a vállalat, vállalkozás, vagy intézmény vezetője úgyszintén erőtlen vezető legyen. Ezek az emberek szoktak hátulról infnormálódni, szemedbe pedig leordítani.
És hogy mi ebben a baj?
Egyrészt tönkreteszik a munkahelyi légkört, másrészt a dolgozók nem a feladatukkal foglalkoznak nagyrészt, hanem az árnyékfőnökök által kreált történésekkel. Mivel a fenti főnökség hitelt ad az infoknak, ezért mindkét féltől eltávolodnak a dolgozók. Félnek is tőlük, utálják is, de ugyanakkor egy idő után át is játsszák őket.
És a ráadás: Ha netán jön egy főnökváltás, ami ez esetben igencsak erőteljes lehetőség - hisz a dolgok csak látszatra folynak szabályos medrükben - árnyékfőnökeink nagy eséllyel hoppon, és munkahely nélkül maradnak. Ha erőtlen a főnök, akkor azért, mert senki sem szereti az előző "rendszer" besúgóit, ha viszont egy erőteljes főnök kerül a felső székbe, akkor annak nincs szüksége férgekre.
És akkor jöhet a talpnyalás... "Pedig én mindent megtettem, nekem első a munkám, és a cég érdeke volt, nem ezt érdemeltem"
De.....Ezt....