Punkfestő az élet peremén
Szilágyi Zoe festőművész vagyok, 50 éves. Veszprém külterületén élek buszjárat és közmű nélkül 0 ft havi jövedelemből. Én a közmunkát nem vállalom- életemben nem dolgoztam mást a festésen kívül. Nem azért, mert lusta vagyok. Éjjal-nappal dolgozom.
A művészet HIVATÁS- nem mellékidőben űzött hobby, illetve aki úgy űzi az max vasárnapi festőcske de NEM MŰVÉSZ! A művész maga találja ki a képet, maga festi meg aztán maga próbálja értékesíteni s ha jön az ihlet, NINCSEN"munkaidő vége" sem szabadnap.
A művészet SZAKMA - amit meg kell tanulni, de MIUTÁN az alapokat megtanultuk ,saját stílust kell kialakítani. Az már idővel jön.
Egy átlag munkahelyen megmondják mit tegyél - nem kell neked kitalálnod s megvalósítanod.
Erre tettem fel az életemet , én ILYEN ALKAT vagyok, engem így neveltek.
Ez azzal is jár, hogy nehezen tudok a kötöttségekhez alkalmazkodni.
Nem is értek máshoz, minden másban ÜGYETLEN vagyok -csak a kreativitásban vagyok jó , no meg a nyelvtudásban.
De semmi munka kedvéért nem hagynám hogy pl. beleszóljanak hogy öltözöm, milyen a hajam, sminkem- mert én IGY ÉRZEM MAGAM JÓL s ha nem érzem magam jól, ha rám erőltetnek bármit már, lebénulok, nem tudom végezni a dolgomat.
Németországban nőttem fel, aztán a 90-es években Magyarországon kultikus figurái voltunk a helyi avantgard művészeti világnak.
Férjemmel, Szilágyi Lászlóval - aki alkotótársam volt, 2007-ben bekövetkezett haláláig éltünk együtt.
Én jóformán adományokból,esetleg fotó után festett portrékból, állatképecskékből próbálok túlélni, netemet egy művész barát fizeti 10 éve.
Kamaszkoromban, meg fiatal felnőttként Európa különböző országaiban csavarogtam, Berlinben a fal leomlása után éltem, foglalt házakban illetve a volt NDK-s lő toronyban.
Ott saját képeslapokat árultam,mint "turista látványosság" fotóztattam magamat mint PUNK. Hogy festhessek. Már akkor is a festészetnek éltem. Jelenleg teljesen kitaszított vagyok, sem kiállítási lehetőségem nincs, se mecénásom, sem galéria mely árulná alkotásaimat. A bürokrácia miatt ESÉLYT sem kapok megélni ezért adományokra vagyok utalva. MINDENT a művészetnek rendeltem alá jóformán minden szabadidőmben alkotok -festek, dekorálok, rajzolok, bütykölök valamit. Vagy kertészkedem.
Amúgy jegyzett alkotó vagyok.
https://vportre.hu/20124/egy-kivuelallo-eletmuvesz
Öntörvényű, szenvedélyes, kritikus, szókimondó vagyok. És nő. Veszprémben rengetegen ismernek. Ismert vagyok, de Veszprémben nem elismert. Pedig festek, blogot,verset írok, rajzolok. És megpróbálok életben maradni. Igazi outsiderként próbálom nap mint újra alkotni önmagamat.
Igencsak egyedi emberi sors az enyém, de a bürokrácia NEM ISMER ilyet. Csak pislognak ha bemegyek egy hivatalba mert NEM ÉRTIK....mi az hogy sosem volt polgári munkahelyem, hogyhogy audidakta vagyok, hogyhogy nincs átlag havi kereset, hogyhogy művész de nem tagja semmilyen művészeti csoportnak....
2 nyelven beszélek anyanyelvi szinten /német, angol/ értelmiséginek tartom magam - mégis, a munkaügy alul iskolázottként kezel(ne)- de én nem is kértem sosem segélyt mert úgy érzem ANNYI MINDENT tudok csinálni ,kreatív munkát hogy annak elégnek kellene lennie ahhoz, hogy megéljek, hisz nem vagyok nagy igényű. 10-11 voltam mikor szüleimmel disszidáltunk először az USÁ-ba aztán Németbe mentünk mert német rokonok vannak. De mivel édesapám apai ágon nem, csak anyain tudta bizonyítani, hogy német felmenőink vannak, ezért nem kaptuk meg az állampolgárságot. 16 éves koromig tanultam, bár sok bizonyítvánnyal nem dicsekedhetem. Szüleimmel egyik országból másikba költöztünk, sokszor év közben. A legtöbb évem félbe maradt. Nagyon sok mindent láttam, sok mindent megéltem, tapasztaltam, rengeteg embert megismertem, ennek köszönhetem, hogy az vagyok, aki ma vagyok. Gyermekkoromban mindig a műteremben lébecoltam. Figyeltem apámat, aki amúgy ismert művész, Wikipédia oldala is van, Zoltán Sándor ,-Bálint Endre tanitványa volt. És figyeltem a barátait, ismerőseit. A kor híres művészeit, festőket, színészeket.
Ugyan több kiállításom is volt már, művészberkekben ismertnek számítok, ennek ellenére napi gondokkal küzdök.
Sem turistáknak nem árulhatom utcán a képeimet, s egyéb dísztárgyaimat, sem üzletek nem veszik át, nem vehetik át. Vállalkozói igazolvány, de minimum számlaképesség kellene hozzá, az meg pénzbe kerül. Miből? Mindenkit egy kaptafára akarnak elintézni holott ahány ember, annyi féle sors. Az enyém meg különösen egyedi.
Nálam az a gond hogy AZÉRT nem engedték pl. utcán árusítani alkotásaimat, mert nem vagyok vállalkozó. Nem vagyok számlaképes. nem tudok helypénzt se kifizetni, minimálisat sem.(5000 ft is gond nekem) Akkor megpróbáltam elintézni hogy tudjak számlát adni- X összegig úgysem kell adózni- de azt mondták: megoldható, kapok egy adószámot, de akkor meg havi 8000 ft TB-t kell fizetnem. (jelenleg szociális TB-t kapok) Na már most, télen egyáltalán nem tudnék utcán árusítani meg nyáron sem FOLYAMATOSAN (egy szőlőhegyen élek, buszjárat nincs, másfél óra míg begyalogolok. Mióta rossz a szívem elég nehezen megy, biciklizni nem tudok s meg se tudtam tanulni) -ezért NEM biztosított hogy én havonta MINDIG FIXRE 8000 ft-ot TUTIRA ki tudok fizetni. Lehet hogy eladok, az is lehet hogy NEM: ki kéne próbálni. De a próba is pénzbe kerül. Fölösleg meg nincs. Vagy bejön, vagy nem.
Alkalmankén árulhatnék képet utcán. Gondoltam én. Erre meg csak vakarták a fejüket, hogy hát akkor ez most MI, mert nem besorolható. -
Üzletek szintén a számla hiányában nem veszik át a termékeimet.
Jártam önkormányzatnál hogy akkor adjanak közmunkát, ami KREATIV óvodában fal dekor, esetleg csúnya tűzfalak kidekorálása városban, interaktív utcagaléria kiállítás. Na ILYEN NINCSEN.
Vállalhatnék fordítói munkát? Ahhoz nyelvvizsga kell meg lehetőség sincs is nagyon. Vagy nem talál meg. Vagy talán én nem találom meg a lehetőséget.
Idegenvezető nem lehetek tetovált arccal meg extrém stílussal, márpedig én átlagosan nem fogok öltözködni hisz ez vagyok én, az extravagáns Zoé.
Közben férjemnek aki KUKÁZOTT emlékművet állítottak, utca galériát neveztek el róla de én, az özvegy, egykori alkotótárs NEM állíthatok ki ott! (mindig EGYÜTT kiállítottunk- amúgy ) Ez engem sért- hisz kizárólagos örököse is voltam meg alkotó társa.
Sok sok pénzt kaszáltak a nevével, míg élt akkor meg kukázott s "a város szégyenének" titulálták mert ő is egyszerűen PUNK stílusú volt. (szeges cucc, színes haj stb.)
Nincs baráti köröm a városban , nem nagyon jön ide senki. De amúgy meg a világ végén lakom.
Nagyon "elütök" másoktól...Ezért is vagyok kirekesztett. Az emberek nem szeretik a másságot.
A korombeliek már mind "megkomolyodtak", a hozzám hasonlóknak meg nem vagyok elég vagány, mert antialkoholista vagyok s nem bulizom, cigizem.
Amúgy újrahasznosítok is, mindenféléből egyedi szobrokat csinálok, Meg egyedi hűtőmágneseket festek. Képeslapokat készítek. Ruha dekort, kerti dekort, egyedi ékszereket. Mondhatom - univerzális vagyok. Lennék.
Régebben falfestményeket is készítettem pénzért de az utóbbi években semmi megbízás nincs.
Aztán mikor az Orbán kormány bejött lecseréltek MINDENKIT MINDENHOL
s ahol addig évi 2-3-x kiállíthattam, most nem engednek.
Afféle "közellenségként" kezelnek mert nem tudnak "nyalásra" bírni...
Pedig semmi közöm a politikához.
Teljesen hidegen hagy.
Lehet, hogy az is gond, hogy nem Magyarországon nőttem fel, teljesen MÁS világban.. (Essen, Mülheim, Berlin)
Nincs nyelvvizsgám, és nincs is rá pénzem, de kint nőttem fel, kint jártam iskolába, második anyanyelvem a német, angolul is jól beszélek.
Fordítani SIMÁN tudnék. De nyelvvizsga híján...
Festek embereknek akik bevásárolnak nekem vagy kis pénzzel támogatnak: Fotó után.
A gond hogy senki sem igazol,még házi segítségnyújtóként sem, ismerem ezt a lehetőséget. Eddig nemigen találtam olyat aki ezt megtenné, pedig akkor legalább segélyem lenne. Közmunka kizárt én ott egy nap alatt bekattannék, nem viselem el, ha beszólnak vagy parancsolnak, totális szabadságban nőttem fel.....utcán sem viselem jól ha pl. megbámulnak, (az extrém kinézet miatt) mert nyugaton ezt nem szoktam, meg s nagyon bánt... Én ilyen vagyok, de attól még ember vagyok. Remélem, jó ember.
Engem úgy neveltek kis kortól hogy az ALKOTÁS a LEGfontosabb , ezért nem is szültem gyereket, nem fért bele egyszerűen, Lehet, hogy önzésnek hat, lehet hogy akár az is, de ez az én életem.
Hogy kimenni? Ahhoz pénz is kell, mégsem mehetek ki úgy hogy "hali tartsatok el megjöttem....."
Régi ismerősökkel már nem tartom a kapcsolatot.
Sokan kihaltak, másoknak nem tudom elérhetőségét.
Vagy egyszerűen nem segítenek.
Veszprém sajnos művészetileg nagyon halott, NINCSENEK galériák, Pest meg ugye elérhetetlen.
Az avantgard-stilus pedig ugyanolyan kirekesztettnek számít,
mint saját magam....
