Szemét munkáltató? Hogy volt-e már olyan életemben?

Miért? Van olyan, akinek nem?

Nekem pár már eddig is kijutott, de még nem tartok a végénél.

Az első - mármint időrendi sorrendben, és szemétségben - egy fóliás volt. Kertész. Volt vagy 6 fóliája a város határában. Nem most volt már, vagy 13 éve. Bejelentés sehol, hajtás viszont igen. Kaja csak menet közben, pedig a kezed vegyszeres a növényektől. A mérgező, párolgó formalint a fóliában használod cserépfertőtlenítésre, mert ha jön egy ellenőrzés, kint pillanat alatt kész a lebukás. Ha véletlen eltévesztesz valamit, levonás a bérből. Te nem számítasz sehol, csak a haszon.Van kiabálás, ordibálás, minden. Nincs munkavédelem, nincs munkaruha, egészség meg éppen. Van 60 fok a fóliában, és van 20 fokos víz a nyakad közé. Meg van koszos kézzel elmajszolt szendvics a sorok között.

A következő egy szőnyegszövőüzem volt, ez meg az ipartelepen.

Volt ígéret minimálbérnek a duplájáról, aztán voltak 100 éves, agyonhajszolt gépek. Volt 10-12 órázás, aztán minimálbér negyede fizetség. Figyelj, volt hogy egy műszak alatt négyszer csapódott ki a vetélő. Tudod milyen az? Ha eltalál, akkor Neked annyi. És így kellett dolgozni. Délután senki körülötted. Semmi főnök, se egy karbantartó, semmi. Csak 2-3 ember veri a gépet, hogy keressen valamit. Aztán ha a gép gyenge, teljesíteni nem lehet rajta - mert a 90 % ez a kategória - akkor a hónap végére keresel egy tizest. És van pofájuk azt mondani, hogy jól dolgoztál, egész jól haladsz, ezért kiegészítik a jövedelmed, ösztönzőleg. Ja. Egy huszasra. Már abban az időben sem érte el még a felét sem a minimálbérnek.

És én még jól is jártam, mert volt olyan, aki két hétig dolgozott ott - próbamunkán - a két szép szemükért, mert egy árva garast nem fizettek. Papírjaimat nekem is elkérték, megírták a szerződést, de hogy-hogy nem, elfelejtettek lejelenteni.

Végül is velem nem toltak ki, mert ügyvédhez fordultam, és a kéthavi minimálbéremet, meg a bejelentést azért kivasaltam. Tetszeni nem tetszett nekik, mert fenyegetőztek, persze lépni nem mertek semmit. Örültek, hogy ennyivel megúszták.

Aztán volt egy zöldséges.

A várostól vagy 6-7 kilométerre lakott, egy tanyán. Volt kék csicskája. Ha olyan passzban volt, és nem tetszett amit csináltak, kapásból pofozkodott. De csak az egyiket. A hórihorgast valahogy kikerülte, bármit mondott. Gondolom, ő sokat tudhatott róla.

Nála dolgoztam két évig, nekem tisztelet terén nem volt gondom vele, én is próbáltam alkalmazkodni a helyzethez.

Akkor borult ki a bili, amikor fejébe vette hogy gépesít, de igazán az ész nem volt meg hozzá nála.

Na, ő nem jelentett be egy percre sem, úgyhogy elég nagy merészség és önfejűség kellett hozzá, hogy kimondja az ember, nem csinálom tovább. Mindent borítani kellett. De nem volt más út. Belefáradtam a kiszámíthatatlanságba, hogy nem tudtad mikor mész dolgozni - mert nem minden nap volt ám munka, hanem max. előző nap szóltak, hogy holnap készenlétben légy, mert jönnek érted. Ha meg nem jönnek, akkor kutyagolj 4 kilométert, akár félméteres hóban, vagy nyakig érő sárban. És még szent embernek képzelte magát. Közben meg ahol tudott, megalázott. Legtöbbször adott ebédet, de ha szedtél, az utolsó falatig meg kellett enned. Mert nincs pocsékolás. Ugyanakkor ő 200 kiló húsokat dobott a szemétbe, mert belebüdösödött a hűtőládájába. Ha abszolút alkalmazkodtál az elvárásainak, akkor jó voltál, ha volt egyéni véleményed, akkor már látszott hogy bajok lesznek. Az igazságot meg nem bírta. Mikor közöltem vele, hogy az sehogy sem ok, hogy a zöldségcsomagolásért, meg az egész napos kapálásért 40 fokban, tűző napon szerintem nem ugyanaz a bér jár, akkor be is tettem a kaput. Onnantól kezdve megszakadt a kapcsolat. Egy évig nem volt utána semmi ellátásom, de megéltem, mert meg kellett. És örülök, hogy sikerült otthagynom, mert azóta már végem lenne. Tudod, mi volt a legjobb? Mindent úgy állított be, mintha egy szent ember lenne, csak másokért élve. Ugyanakkor mikor megérkeztél, mi volt az első kérdés? - Hány akasztott zsidót láttál útközben? - és a legjobb, - az a hír járta, hogy bizony ő sem katolikus felmenőkkel büszkélkedhet. Milyen ember az ilyen? Szerinted?

De mind közül a legszemetebb ez utóbbi volt.

Nem gondoltam volna, hogy ilyen lehetséges. Olvasom a híreket, hallok ezt-azt, de meg sem álmodtam volna, hogy ez megeshet velem.

Kezdtem már épp kikászálódni a régi problémáimból, bár épp nem volt munkám abban az időben. Nem hosszú volt most a munkanélküliség, talán három hónapja mondott fel az előző cég, tönkrementek. Épp letelt a munkanélküli segélyem, amikor szól a telefon.

A munkaügyiből telefonált a kis ügyintéző csaj, hogy tudna nekem munkát ajánlani, szaladjak be hozzá. Érdekel?

Hát lehet ilyet kérdezni? Még jó, hogy érdekel.

Elmondta gyorsan, hogy mit is takar az egész, ez egy nagy-nagy-nagyon nagy szövetkezet, jó pár ezer embert vesznek fel innen, Keletről, és egész jó bérért. Ok, dolgozni kell, de vannak különböző juttatások is, amik még vonzóbbá teszik azt a tényt, hogy úgy néz ki, 5 éven keresztül stabil munkahelyre számíthatok.

Hát, kinek nem állna el a szava erre az ajánlatra?

Csak szakmával, pár OKJ-s vizsgával, de majd ötvenévesen biztos, hogy hasra esik az ember.

Kell a munka?

Kell.

Jelentkeztem, bár ne tettem volna.

Eleinte minden flottul ment.

Szerződéskötés - igaz, hogy csak előzetes - UTÁNA /igen, utána, pedig ezt előtte kellene/ orvosi vizsgálat - az is egy számfelismerés, ez volt a látásvizsgálat, meg egy szimpla vérnyomásmérés. Állítólag volt olyan, akinek viszonylag normális orvosi vizsgálata volt, de a tipikus az enyém volt.

Utána megkötötték röptiben a szerződést - volt mikor tesztet is irattak, úgy kb. óvodásszintet ütötték az elvárások.

Meg volt a szerződéskötés, utána volt egy tájékoztató. Azonnal nem indul a munka, max. egy-két hetet várni kell még, mert nem kapták meg az engedélyeket, de nincs gond, addig lezajgatják a tanfolyamokat. Várjunk nyugodtan, hívni fognak mindenkit.

Juteszembe, mikor jelentkeztem, akkor kellett nyilatkozni arról, hogy milyen munkakört akarok magamnak. Ha akartam volna, lehettem volna brigádvezető jóval magasabb bérért, szolgálati telefon, miegymás - simán, bemondásra. Annyit kellett tenned érte, hogy azt mondod, máshol, más munkahelyen már voltál brigád, vagy csoportvezető. Na, nekem ez nem ok. Én tudom, hogy ezen a nivón nagyon sok fajta ember lézeng. És megértetni velük valamit, vagy vezetni őket, elég bajos. Kínlódjon más velük. Jelentkező persze volt bőven, és szerinted kik voltak azok? Hát, nem a föle a társaságnak, az egyszer szent. Tisztelet a kivételnek. Tudod, az okos ember ismeri a korlátait...

Vártam-vártam a telefont a tanfolyamról, és a munkakezdésről. Semmi. Két hét után elkezdtem vakarózni, valami nem stimmel itt. Közben megérkezett az első fizetés is, és nem ment a tökfejembe, honnan van ezeknek arra pénze, hogy el nem végzett munkáért minimálbért fizessenek. Benéztem a munkaügyibe, de ott csak annyit mondtak, hogy ne foglalkozzak vele, addig jó, míg fizetnek. Na, ez egy nagy igazság, utólag kiderült.

Így telt el két hónap. Se munka, se tanfolyam. Már épp írtam a felmondásom, mikor szól a telefon, és kedvenc börtönviselt brigádvezetőm tanfolyamra invitál. Igaz, hogy egy napos, de némi papirmunkát is kell majd végezni a végén.

Hát, elhallgattam egy kb. kétórás átlag munkavédelmi előadást a tanfolyamvezetőtől, aztán jött sza lényeg, a jelenléti ívek utólagos, meg előre kitöltése. Volt írni való bőven. Meg hát a fizetési papírok aláírása, meg néhány olyan dokumentumé, amit igazság szerint nem is tudom hogy mi volt, örültem hogy alákörmöltem a nevem.

Na, lement ez a tanfolyam, aztán egy hónap múlva még egy. Ugyanezzel a napirendi pontokkal. Közben mászkáltam a munkaügyibe, már hetente látogattam, de semmi tájékoztatás, hápogtak egyet, hogy ők sem értik, de fizetés van, ez a lényeg.

Tudtam hogy valami baj van, ezért fizetés ide, fizetés oda, elküldtem a felmondásom. Gondoltam, ebből előbb-utóbb úgyis az lesz, hogy nem tudnak fizetni, jobb mihamarabb lelépni. Na, ahogy Te nem írtál nekem egy sort sem, az ESZOSZ sem. Nem válaszoltak azok nekem semmit, de már pénzt sem küldtek. No, nem azért mert felmondtam, ez utóbb kiderült. Egyszerűen azért nem, mert nem volt pénz. Nyilvántartást szerintem a szemétdombon vezetnek, mert jelenleg még a dolgozók legtöbb adata is hiányzik.

Millió variációja van az emberek helyzetének.

Van olyan, aki felmondott, és meg is kapta a papírját.

Olyan is, aki felmondott, megkapta a felmondását, viszont más papírt nem, és mai napig munkaviszonyban állóként szerepel minden hivatalnál.

Olyan is, aki felmondott, de a papírjait nem kapta meg.

Aztán kiderült, hogy jelenleg fogalmuk sincs arról, hogy kit meddig fizettek ki. Jó. Nem?

Aztán van olyan, akinek felmondtak, de aztán visszaszívták, és tényleg munkaviszonyban is van. Szerinted ez ok?

Sorolhatnám a végtelenségig a variációkat, de nincs értelme, meg nincs is kedvem hozzá.

Nekem egy dologra lenne kedvem. Hogy aki ezeket a csalásokat megengedi, átnéz rajtuk, vagy hallgatólagosan beletörődik, megmutatnám neki, hogy milyen jó egy helyzet majd egy éve egy árva garas nélkül lenni úgy, hogy nekem is vannak fizetni valóim, és én is élni szeretnék. Nem nagy lábon, de némi kajára nem is szükségem van.

Hisz eddig munkába se tudtam állni, mert se papírok, se semmi, és mindenütt úgy szerepeltem, mintha még a múlt hétig az ESZOSZ embere lennék. Közben már jó féléve felmondtam. Így aztán segélyt sem kaphattam, mert ugye "dolgozok", meg munkahelyet sem kereshettem, mert "már van".Hogy a fészkes fene vigye el azt a kopasz fejüket a szekrényembereiknek.Hát, ennyit a szemét munkáltatókról.

Azt előre mondom, hogy jobb lesz, ha életem során többel nem találkozom. Mert most az utolsó fél évben úgy felvérteztem munkajoggal magam, hogy kapásból lerendezek mindenkit még a bíróság előtt is. Ezt garantálom. Nem úgy, mint az ESZOSZ a stabil munkát...