Nyílt levél Orbán Viktornak, és Kabinetjének!

Tisztelt Miniszterelnök Úr, Miniszterek, Államtitkárok!

Innen írok, lentről, a szinte legaljáról.

Önök ide le, a béka feneke alá nem láthatnak, sajnos, hogy honnan érkeztek a "magas" politikába - már rég elfelejtették, s mivel képzelőerejük sincs, hogy tudják - mi történik itt lenn, ezért úgy gondoltam, megosztom Önökkel a tapasztalataimat.

Mást nem tehetek, kénytelen vagyok egyéni akciózni, mert a magamfajta fél, sok hasonló sorsút nem találnék, aki ki meri nyitni a száját, és hivatalos fórumon el merné mondani véleményét. 

Olyan fokú félelmet sikerült Önöknek kialakítani a kisemberekben, ami már szinte beteges, jó ideje saját érdekükért, megélhetésükért, talpon maradásukért képtelenek felemelni a hanguk. 

Megjegyzem - ugyan egyéni véleményt írok le, de amit most papírra vetek több százezer ember - majdani választópolgár /eljön az a 2018, hamarabb, mint gondolnák/ - problémája, és mivel elkeseredett, de elég széles réteget alkot, úgy gondolom nem árt végre egy távcsövet, kukkert :) venni, és lekukkolni ide, a béka sejhaja alá...

Olvassanak el, ezzel pótolhatnak valamit a szőnyeg alá söpörtekből?

Ezzel a közfoglalkoztatotti rendszerrel alapvető problémák vannak. Hisz azért hozták - elvileg - létre, hogy - az Önök szerint - rest emberkéket visszavezessék a munka világába. 2017-től feleannyi jövedelemmel, mint egy minimálbéresé... Meglátszik, hogy az állam Uniós pénzt dobál ki az ablakon, egyes helyeken munka szinte szál sem, csak közmunkás, halomban - más helyeken, az intézményekben, vállalatoknál, vállalkozásoknál a munka ugyanannyi a közmunkás számára is, mint egy alkalmazottnak, csak épp a fizetség a fele a normál minimálbérnek. /2017 januári adat/

Hogy lehet valakit visszavezetni a munka világába, ha megkülönböztetjük bármilyen módon, akár éhbért biztosítva neki? Hol marad az ösztönzés, az elismerés?

Hogy lehet valakit visszavezetni a munka világába, ha értelmes munkát nem biztosítunk számára? Látták már Örkény: Tóték c. művét? Ajánlom szives figyelmükbe...

A foglalkoztatást helyettesítő támogatásról ne is beszéljünk. Mire elég? Semmire. Munkahelykeresés abból? Ugyanmár... Ön, Önök fel sem kelnének az ágyból ennyi pénz hallatán. Egy óra alatt többet keresnek, mint amennyit ezek az emberek letesznek az asztalra. És elvárják tőlük, hogy aktívan menjenek a munka után... Tudják, ha az ember éhezik, akkor a kenyér után megy. A közvetlen kenyér után, nem az után, amiből majd csak - jó esetben - egy hónap múlva lesz pénz. Nem azért, mert felelőtlen, hanem azért, mert az életben maradás törvénye ezt diktálja.

Jártak már Szabolcsban, Hajdú-Biharban, Békésben, Borsodban? De ide sorolhatnék még pár megyét az összképhez. Tudnék hirtelenjében pár területet említeni, ahol az összlakosság 10 százaléka jelenleg közmunkás. Mit gondolnak, miért? Passzióból? Nemtörődömségből? Megszokásból? Önök, ha dupla annyi pénzért valahol a környéken el tudnának helyezkedni, mit választanának? A kínlódást, a szenvedést, vagy a tisztes szegénységet? Most ez hülye kérdés volt, hisz nyilván egyiket sem, de ha a sok rossz közül kéne választani, nagy eséllyel az utolsóra adnák voksukat.

Miért gondolják azt az emberekről, hogy hitvány munkakerülők, hogy nem érdekli őket semmi, csak az állam kiszipolyozása? Vagy itt is igaz a mondás, miszerint "mindenki magából indul ki"? Az embereket nem kell munkára szoktatni, így, ahogy maguk próbálják - meg nem is lehet...

A szegény ember is szeretne boldogulni, és akar is. De van az pont, ahol segítségre szorul. Nem okoskodásra, lenézésre, és utasítgatásokra, hanem tevőleges segítségre.

Azzal egy keleten, délen élő emberke nincs előrébb, ha megtudja, hogy valahol az osztrák határ környékén rengeteg a munka, csak oda kell költözni.

Ja? Hogy segítség van, albérlet támogatás, miegymás? Aki valóban szegény, annak ez nem segítség. Mert nem tud élni vele. Ha én - akár csak ideiglenesen is - áttelepedek az ország másik részébe, ahhoz pénz kell. És az én szintemen nem is kevés. Ahhoz is, hogy lefoglaljak egy albérletet, amit majd a Kormányhivatal finanszíroz. Az első hónapban miből legyek? Nézzem a napot, vagy vegyek fel előleget? Ez utóbbinál a következő hónapokat terhelem le. Ja? Van munkásszállás? De mi van, ha én nem egyedül költöznék, hanem számomra fontos a család, és a kedvesemet, gyerekeimet is magammal vinném? Tudom, hogy magasabb támogatás jár, ez eddig ok, de hát a cucc is lényegesen több, amit magammal vinnék.

És hogy miért strapálja magát szegény munkanélküli? Nagy eséllyel egy összeszerelő üzemért, ahol megkapom munkámért a minimálbér ilyen-olyan variációját, napi 10-11 órás munkáért - lehetőleg hét végén is - az Önök egy, vagy félnapos jövedelmért...

Így aztán, míg vége nincs a szerződésnek, marad a közmunka.

Hogy utána mi lesz? Hát, véleményem szerint a nagy semmi. Önök részére meg a szembesülés a tényekkel. Mert, ugye most úgy gondolják, sőt, meg vannak róla győződve, hogy keleten is tömérdek munkalehetőség áll a lusta, nemtörődöm, élhetetlen rendelkezésére, csak hát nem tudnak élni vele, de majd a Kormányhivatal megoldja, kiközvetíti a szakmai végzettségűeket. Aztán, ha nem tudja, három hónap múlva mehetnek ismét közmunkára.

"Osztán" hova?

Azt Önök is tudják - hogy nincs egész évben közmunka. Átlagosan félévente indul egy-egy program. Ezen kívüli időben bekerülni csak összeköttetéssel, vagy óriási szerencsével lehet.

Vagyis azokat az embereket, akik mondjuk már ötven környékiek, letöltöttek három éven belül egy év közmunkát, vagy rendelkeznek szakmai végzettséggel, sokszor nem eggyel, hanem jó párral, hosszú távú 22.800.-Ft-os ellátásra ítélik. Mert, miért ne? Hisz megtehetik.

Ezek az emberek dolgozni akarnának, és ráadásul tudnak is. Nem a mobilt nyomogatják üresjáratban, nem kell állandóan a sarkukban lenni, hogy mozduljanak végre, ne csak eljátsszák a munkát, és lehet, hogy lassabban haladnak egy-egy feladat elvégzésével, viszont munkájuk pontos, és igényes. A jó szakembert meg kéne becsülni, ne kidobni az ablakon, mert eltelt felette az idő. A jó bort sem a szemétbe dobják, hanem minél korosabb, annál jobban dédelgetik.

Tárgyaljuk már ki azt az ötletelést is,miszerint három éven belül csak egy évig lehet összességében közmunkás az ember.  

Kérdeznék én Öntől, Önöktől valamit! Budától keletre ismerik pontosan a közfoglalkoztatotti arányt? Odáig még nem jutottak, hogy megnézzék a statisztikákat, vagy a Kormányhivatalok nyílvántartását, hát elárulom, hogyha ez az elképzelés életbe lép, akkor a közfoglalkoztatás ezen a területen szinte egy az egyben meg fog szűnni. Nem lesz ember rá, hisz ezeken a helyeken eddig szinte egyetlen hivatalos foglalkoztatási lehetőség a közmunka volt...Ezért az emberek évek óta közfoglalkoztatottként robotolnak. Örömködjünk? No-no-no. Nincs ok örömre, hisz lesz egy regiment segélyezett, akiknek lehetősége sem lesz elhelyezkedni. Több lesz hirtelenjében a regisztrált munkanélküli, rontják a statisztikákat, ráadásul az állam is jókora bevételtől /adó,járulékok,áfa/ esik el, nem tesz majd jót az államháztartásnak. De hát, menjünk a falnak... Mert, miért ne?

Így hát legújabb ötleteléseiken lenne mit javítani, fésülgetni rendesen. Érződik, hogy fogalmuk sincs, hogy élnek az emberek az alsó stációkban.

Aki hosszabb ideje közmunkás, vagy munkanélküli, annak egy szem tartaléka sincs. Nem tudja kihúzni emberi szinten azt az időt, amíg a Kormányhivatal kiközvetíti egy munkahelyre. De amúgy azzal sincs megoldva a helyzet, ha végre elmehet egy interjúra. Teszem fel, felveszik - mert nyilván keményen meg kéne indokolni, hogy ugyan miért nem kell az emberke, és azt mégsem írhatja kedves leendő munkáltató a közvetítő lapra, hogy emberünk túlkoros, kell a fenének - ezért hát az első adandó alkalommal, lehetőleg még a próbaidő alatt elküldik őt, kirakják a szűrét -  és még indokolni sem kell. És mi van azokkal, akik elavult szakmákkal rendelkeznek? Azokat hová helyezik? Gondolkoztak már rajta? Sehol sem veszik fel őket, de immár közmunkásként sem tevékenykedni, hisz mégis csak van szakmai végzettségük.

Nem, ez a módszer Miniszterelnök Úr,Uraim, Hölgyeim nem járható!

Nem így, és nem itt kell belenyúlni a rendszerbe.

Aki most közmunkás, és meg vannak elégedve velük, az maradjon továbbra is ott ideiglenesen, ahol dolgozik. Legyen joga a munkáltatónak hosszabbítani egy éves foglalkoztatáson felül is. Függetlenül attól, hogy van szakmája, akár élő, akár elavult.  Ám, ha netán közben adódik neki lehetőség - ne csak tőle várják el, hogy keresgéljen, mert a munka mellett nehezen találhat - akkor a Kormányhivatal vegye fel a kapcsolatot vele, és próbálja meg elhelyezni. De legyen meg a mentsvár, hogyha a próbaidő után mégsem kell emberkénk, akkor visszamehessen közfoglalkoztatotti "státuszba". Ugyanúgy kötelező legyen elfogadni a szakmai végzettségnek megfelelő munkát, és ezzel már ki is szűrhetik a lavírozókat. Ugyanis az a nagy helyzet, hogy a közmunkás félti azt a pici megélhetését, s amíg biztos tengődési lehetőséget lát, addig nem szívesen lép kifele. Hogy miért? Mert kevés az a hely magyarországon, ahol biztosan tudja előre, hogy fél évig, egy évig - ugyan alapjáraton, vagy az alatt - megélhetése lesz. De ha tudja, hogy ha mégis dugába dől próbálkozása, elhelyezkedése a "normál" munkavállalók világában, lesz hol megkeresnie a tiszteletlen szegénységhez szükséges alamizsnát, hülye lesz nem elvállalni, hogy végre szakmájában dolgozhasson. Hisz óriási a különbség jövedelemben egy közmunkás, és egy szakmunkás között. Ez utóbbi több, mint kétszer annyit keres januártól, minden pótlék nélkül, mint a közfoglalkoztatottak. Ha már dolgozik, ha már felemelte a hátsóját, és van lehetősége is a váltásra, a normálisabb életre, ugyan miért ne vállalná be? 

És itt a következő probléma, amire már párszor kitértem levelem kapcsán.

Elvárják azt, hogy intézményekben, ipari munkáltatóknál a közmunkások jövőre már feleannyi pénzért dolgozzanak, mint az ottani alkalmazottak, holott ugyanazt a munkát végeztetik velük, és ugyanolyan minőséget is követelnek. Ha az a szerencsétlen közmunkás valóban belead anyait-apait, akkor miért kell rongyos 50 %-ért kiköpnie a tüdejét? Hol vannak az alapvető emberi jogok? Tudják... Egyenlő munkáért, egyenlő pénzt! Közmunkás státusz lehetősége helyett ilyenkor miért nem a munkáltatót támogatják, de rendesen ám, nagyjából a régi Start-kártya szinten. Első évben a dolgozó után fizetendők 90, második évben pedig 80 %-át állná az állam. Higgyék el, sokkal kevesebb munkanélküli tengődne az országban.

A közmunkásokat megillető szabadság jelenleg 20 nap. Aki mellette dolgozik, ugyanolyan korú, ugyanolyan végzettségű emberkéé harminc felett is lehet. Milyen jogon?

A közmunkásnak nem ugyanannyi erőfeszítésébe telik normálisan elvégezni tevékenységét? Miért kell itt is megkülönböztetni. Tudtommal ez is szembemegy az alapvető emberi jogokkal, hisz az embereket nem lenne szabad semmilyen téren megkülönböztetni.

Miért nem járnak pótszabadságok a közfoglalkoztatottaknak?

Hogy lehet az, hogy egyes munkahelyek beteg dolgozójuk szemébe merik mondani, hogy nem jár nekik táppénz, holott minden közmunkástól tb-t, járulékokat vonnak, tehát nyilvánvaló, szemen szedett hazugság első körben ez az állítás? Ilyen kiskirálykodás miért megengedhető, hogy lehet szemet hunyni felette?

Az embereket nem mozgatni kell, mint egy marionett bábút, hanem megadni a lehetőséget, hogy ők lépjenek. Az éhezőnek nem halat kell adni, hanem hálót...

Nem rossz a rendszer, amit kigondoltak, legalábbis nem alapvetően rossz. Egyszerűen az látszik rajta, hogy fogalmuk sincs a tényleges gondokról. Erős finomítások kellenek, beszúrások, itt-ott egy-két törlés, és máris élhetőbb lesz a világ ennek a rétegnek is. Láthatják a fényt az alagút végén. 

Viszont, ha ez nem történik meg, akkor a félelem előbb-utóbb semmivé válik, és átcsaphat indulatba. Mert az ember sok mindent elnéz, sok mindent elbír. Ám, mikor a gyermekének nem tud enni adni, azt az egyet nem....

 Az az igazság, úgy gondolom, Önök ezt a réteget kihasználták, kihasználják. Mégpedig azért, hogy a statisztikát fényezzék velük alaposan. Fele akkora munkanélküliségi ráta, mindjárt menőbbek vagyunk az Uniónál... Nem ártana, ha elgondolkodnának rajta, hogy emberéletekkel játszadoznak. Ezek az emberek is csak egyszer születnek a Földre, és nekik is járna az emberibb élet.

Lenne még sok minden. A segély összege például, amiből még élni sem lehet, nem hogy munkát keresni - mi kell a munkahelykereséshez? Bérlet, internet, telefon... - magasabb segélyezéssel, hathatós támogatással a munkahelykeresésben sokkal rövidebb ideig vennék igénybe az emberek az FHT, ami amúgy is nevetséges összeg. Ha valaki erre szorul, akkor azt mindenképp ki kell egészítenie. Vagy feketén dolgozik, vagy szürkén, vagy dobozt, üveget gyűjt, akár a szemétben kotorászik, de semmiképp nem ér rá, hogy a hirdetéseket bújja, hol is van épp állás. Örül, ha egyik napról a másikra elvegetálgat.

Aztán ott vannak a munkaügyis képzések. Amik annyit érnek pontosan, mint 5-10 évvel ezelőtt. Vagy talán még annyit sem. Tudom, vannak új lehetőségek. Na, ezeknek a kétéves képzéseknek az eredményét is elszőrözgetném szívesen majd anno. Rengeteg álszakmában végeznek emberek, sok területen első ránézésre is alkalmatlanok - nem tudom mi értelme kitermelni állami pénzen elhelyezkedésre képtelen szakképzett munkaerőt.

Ésszerűbben kellene felhasználni az állami javakat. Netán úgy, hogy egyes problémáknál szakembereket, és a problémában benne élőket is meg kellene hallgatni.

Ez hiányzik legfőbb képen Önökből. A mások véleményének meghallgatása, és a megegyezésre törekedés. Pedig e nélkül nem megy, egyszerűen tartós haladás nem lehetséges.

Váltani kell! Valós megoldások kellenek! És szakértő megoldások! 

Hisz nem az állampolgár van a politikáért, hanem a politika lenne az állampolgárért. 

Magyarra lefordítva - Önök a mi szolgáink...  Megoldásokat várunk Önöktől. Olyan megoldásokat, amivel élhetőbb élet körvonalazódik végre a szegényebb rétegnek számára is!

Ha netán  veszi a fáradságot, és fentről ránéz irományomra, s nagyjából át is futja - köszönet érte! Bár annak örülnék a legjobban, ha el is gondolkoznának rajta.

Tisztelettel: egy közmunkás a 250 ezer közül

/név és cím -a "szerkesztőségben"/